A Juha szlege ny Ballada ja

	zép sarjú juhászlegény őrözgeté
	végtelen sok johát, ezer báránykáját,
	aós amint őrzé, nagy szívvel keríté,
	fúja, fúvogatja mindig furulyáját.

	Zöld mezőben szerte, nagy határnyi réten,
	legelészik rajta néztelen sok nyája.
	Szép fehér juhászlegény el sosem búsula,
	míg szeretője dalát fújja, fúddogálja.

	Amott jövend három gonosz disznóőrző,
	csizmában a késük, övükben a balta:
	,,Adjon Isten víg napokat, szép juhászlegény,
	éles késeinkkel sok johod add el nékünk ma!"

	Nem adom el, még egyet sem, nem eladni vagynak,
	kedvesem ma este vár, hogy rovást együtt tesszük!
	,,Ha nem adod szép szerént, mit kérünk, juhász,
	éles késeinkkel mink bizony fejedet vesszük!"

	Ha fejem veszitek, szép piros véremet,
	temessetek báránykám jászlába engemet,
	kisebb furulyámat megbúsult fejemhez,
	nagyobb furulyámat lábamhoz tegyétek!
	Ha felülről fú szél, mindig fúddogálja, s
	ha alulról fú szél, fújja, fúddogálja,
	békén nyughatnék immár,
	kedvesem dalát, ha fújja, az vigyáz majd rám!

	Lovam haját lefelé fújja a szél,
	köszönöm, rózsám, hogy eddig szerettél,
	s azt is igen, hogy engemet megvettél,
	hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél.

	Adjon Isten szebbet, s jobbat nálamnál,
	nekem pedig csak olyat, mint te vó'tál!
	Adjon olyant, kinek lova, szekere,
	egyen meg a keserűség mellette!

	zé p sarjú juhá szlegé ny r zgeté
	vé gtelen sok johá t, ezer bá rá nyká já t,
	aó s amint rzé, nagy szí vvel kerí té,
	fú ja, fú vogatja mindig furulyá já t.

	Z ld mez ben szerte, nagy hatá rnyi ré ten,
	legelé szik rajta né ztelen sok nyá ja.
	Szé p fehé r juhá szlegé ny el sosem bú sula,
	mí g szeret je dalá t fú jja, fú ddogá lja.

	Amott j vend há rom gonosz disznó rz,
	csizmá ban a ké sü k, vü kben a balta:
	,, Adjon Isten ví g napokat, szé p juhá szlegé ny,
	é les ké seinkkel sok johod add el né kü nk ma!"

	Nem adom el, mé g egyet sem, nem eladni vagynak,
	kedvesem ma este vá r, hogy rová st együ tt tesszü k!
	,, Ha nem adod szé p szeré nt, mit ké rü nk, juhá sz,
	é les ké seinkkel mink bizony fejedet vesszü k!"

	Ha fejem veszitek, szé p piros vé remet,
	temessetek bá rá nyká m já szlá ba engemet,
	kisebb furulyá mat megbú sult fejemhez,
	nagyobb furulyá mat lá bamhoz tegyé tek!
	Ha felü lr l fú szé l, mindig fú ddogá lja, s
	ha alulró l fú szé l, fú jja, fú ddogá lja,
	bé ké n nyughatné k immá r,
	kedvesem dalá t, ha fú jja, az vigyá z majd rá m!

	Lovam hajá t lefelé fú jja a szé l,
	k sz n m, ró zsá m, hogy eddig szeretté l,
	s azt is igen, hogy engemet megvetté l,
	hogy ná lamná l szebb szeret t keresté l.

	Adjon Isten szebbet, s jobbat ná lamná l,
	nekem pedig csak olyat, mint te vó' tá l!
	Adjon olyant, kinek lova, szekere,
	egyen meg a keser sé g mellette!