Julianus Ú tja

	Az én uram, jó Béla király
	így szólt hozzám fényes palotában:
	Messze tekintek, el napkelte iránt,
	tudnom kell, hogy állunk népünk dolgában!

	Hallottam hírét régi magyaroknak,
	kunok hírét hozták vitézségüknek,
	Őseink földjén ott helyben maradóknak
	vélük vége lehetne az szükségüknek.

	Eredj, hát, hű, fiam, jó Julianus,
	készülődj, s útra kélj, néhánymagaddal,
	találd meg országuk, hol, s mivel határos
	és az Magyar Királyság szóljon szavaddal!

	Hosszú, és nehéz út, kínokkal telve,
	pusztítá társakat, kard, idő, láz.
	Éjjel ls nappal, sivatag porát nyelve,
	a délibábot kergető négy barát.

	Hősi, vitéz, harcos népek
	földjük tágas, bő rónaság,
	mint madár, szabadként élnek,
	s nem feledék az Ősök dalát.

	Folyók vizén, tisztásokon,
	kelő Napnak áldozának,
	egy vérükből, testvér, rokon,
	és tudták, ránk találnak.

	Az é n uram, jó Bé la kirá ly
	í gy szó lt hozzá m fé nyes palotá ban:
	Messze tekintek, el napkelte irá nt,
	tudnom kell, hogy á llunk né pü nk dolgá ban!

	Hallottam hí ré t ré gi magyaroknak,
	kunok hí ré t hoztá k vité zsé gü knek,
	seink f ldjé n ott helyben maradó knak
	vé lü k vé ge lehetne az szü ksé gü knek.

	Eredj, há t, h, fiam, jó Julianus,
	ké szü l dj, s ú tra ké lj, né há nymagaddal,
	talá ld meg orszá guk, hol, s mivel hatá ros
	é s az Magyar Kirá lysá g szó ljon szavaddal!

	Hosszú, é s nehé z ú t, kí nokkal telve,
	pusztí tá tá rsakat, kard, id, lá z.
	É jjel ls nappal, sivatag porá t nyelve,
	a dé libá bot kerget né gy bará t.

	H si, vité z, harcos né pek
	f ldjü k tá gas, b ró nasá g,
	mint madá r, szabadké nt é lnek,
	s nem feledé k az s k dalá t.

	Folyó k vizé n, tisztá sokon,
	kel Napnak á ldozá nak,
	egy vé rü kb l, testvé r, rokon,
	é s tudtá k, rá nk talá lnak.