Nem csupán átzuhanunk a végtelen éjszakán Ahogy a társunk, a magány a mélybe magával ránt Rálátunk, mi is az, ami világokat nyel el Merthogy ez épp ugyanaz az erő, ami felemel Nem csupán átzuhanunk a végtelen éjszakán (nem) Ó, nem, sokkal többről van itt szó Ahogy a társunk, a magány (ay) a mélybe magával ránt És keressük a kapaszkodót Rálátunk, mi is az, ami világokat nyel el És, hogy te nem kell áldozattá válj Merthogy ez épp ugyanaz az erő, ami felemel (aha) Úton vagy (ja) s magadra találsz (ja) Morzsám végső, gyúrom, amíg jön Pótlás újból, mély köd, élet ez? Elrévedt ébrenlét, ájulás Kómában nyár után fásultság, élet ez? Éjjel-nappal plusz-mínusz kilencven Bpm, pulzálás szívemben, élet ez? (Hip-hop) bárok, klubok, lokálok Élet ez, mondd! Fülben dob kopácsol Szüntelen, mi nem állandóan zaklatott Szakma nincs súlytalan az, mit a szakma mond Élek (élek) és itt vagyok és lélegzem Mic check, "Egy-kettő, egy-egy", kezdjük még egyszer! Valóság, mágikus realizmus Igaz érzés kintről mégis alig jut Életem ez, beélem, nem élem Enyém a ragyogás, enyém az enyészet Élet, saját, egyetlen, egyedi Szenvedélytől örök és védtelen Védjegyek, mint szorongás, félelem Gyermeki hév, sokszor lendület féktelen Élet ez (élet), saját, egyetlen, egyedi Hibáim is mind karakterjegyeim Védjegyek, mint szorongás, félelem Gyermeki hév (örök), lendület, féktelen (élet) Örök (ja) Nem halunk meg Örök És nem (örök) halunk meg (örök) És nem (örök) halunk meg (örök), Azték Üdvözöllek, Doktor Monoton vagyok, Kényszeres-One P-H-L-A-T a Mulató Azték, a céltalan Az okkal bíró, a rapzenéstelen arcú, a bamba, bárgyú A tekintetét az égre emelő Istenkereső pokoljáró Akinek szólni megadatott És szól is, ha már a gépsor nem állít elő szerzői darabot Kreál valami korokon átívelőt Nem görnyed a rímek közt öncélúan, ha már a nyelve művelője Bújj elő a sötétből, ne a világ fényét várd derengni! Magad kell világossá tedd, hogy körötted világosság legyen Ilyenkor már nem jár erre senki Veszélyt rád csupán a közönyöd és a biztosnak hitt tudás jelent A hétvégét mivel töltsd el, tornyosul úton-útfélen Mi a frankó, mi nem kóser, ki, mikor, hol, mitől féljen? Ha hidegen hagy a sok agyrém egymás hegyén-hátán Összeáll a nagy kép, s többé téged sem ver át a látvány Tudom ki vagyok és merre tartok Akármit is mutattok, épp azt látom, amit eltakartok Mivel tudom ki vagyok és merre tartok Akármit is mutattok, épp azt látom, amit eltakartok Nem csupán átzuhanunk a végtelen éjszakán Ó, nem, sokkal többről van itt szó Ahogy a társunk, a magány a mélybe magával ránt És keressük a kapaszkodót Rálátunk, mi is az, ami világokat nyel el És, hogy te nem kell áldozattá válj Merthogy ez épp ugyanaz az erő, ami felemel Úton vagy s magadra találsz Nem csupán átzuhanunk a végtelen éjszakán (nem) Ó, nem, sokkal többről van itt szó Ahogy a társunk, a magány a mélybe magával ránt És keressük a kapaszkodót Rálátunk, mi is az, ami világokat nyel el És, hogy te nem kell áldozattá válj Merthogy ez épp ugyanaz az erő, ami felemel Úton vagy s magadra találsz És nem halunk meg Örök És nem (örök) halunk meg Örök Stackone (örök), pHLaT, Tink (örök) Örök Örök Örök Örök Örök