A Rab Go lya Partial

	Árva gólya áll magában,
	egy teleknek a lábjában.
	Felrepûlne, messze szállna,
	messze messze, tengerekre,
	csakhogy el van metszve szárnya.
	Tûnõdik, féllábon állván,
	el-elúnja egyik lábán,
	váltogatja, cserélgeti.
	Abban áll a múlatsága,
	ha beléun, újrakezdi.
	Szárnya mellé dugta orrát,
	messze nézne, de ha nem lát!
	Négy kerités, négy magas fal:
	jaj, mi haszna!
	Bár akarna, kõfalon nem látni átal.
	Még az égre fölnézhetne,
	Arra sincsen semmi kedve:
	Szabad gólyák szállnak ottan
	Jobb hazába;
	De hiába!
	Ott maradt õ, elhagyottan.
	Várja, várja, mindig várja,
	hogy kinõ majd csonka szárnya.
	S felrepûl a magas égig,
	Hol a pálya nincs elzárva,
	’s a szabadság honja kéklik.
	Õszi képet ölt a határ,
	nincsen rajta gólyamadár.
	Egy van már csak: õ, az árva,
	mint az a rab, ki nem szabad,
	keskeny ketrecébe zárva.
	Még a darvak hátra vannak,
	mennek õk is, most akarnak:
	nem nézi, csak hallja õket.
	Mert tudja jól, ott fenn mi szól,
	ismeri a költözõket.
	Megkisérté egyszer-kétszer:
	nem bírná-e szárnya még fel;
	hej, dehogynem bírná szárnya,
	csak ne volna hosszu tolla
	oly kegyetlen megkuszálva!
	Árva madár, gólya madár,
	sohse nõ ki tollad, ne várd,
	soha többé, fagyos télig;
	mert, ha épen nõ is szépen:
	rossz emberek elmetélik!

	Á rva gó lya á ll magá ban,
	egy teleknek a lá bjá ban.
	Felrep lne, messze szá llna,
	messze messze, tengerekre,
	csakhogy el van metszve szá rnya.
	T n dik, fé llá bon á llvá n,
	elelú nja egyik lá bá n,
	vá ltogatja, cseré lgeti.
	Abban á ll a mú latsá ga,
	ha belé un, ú jrakezdi.
	Szá rnya mellé dugta orrá t,
	messze né zne, de ha nem lá t!
	Né gy kerité s, né gy magas fal:
	jaj, mi haszna!
	Bá r akarna, k falon nem lá tni á tal.
	Mé g az é gre f lné zhetne,
	Arra sincsen semmi kedve:
	Szabad gó lyá k szá llnak ottan
	Jobb hazá ba
	De hiá ba!
	Ott maradt , elhagyottan.
	Vá rja, vá rja, mindig vá rja,
	hogy kin majd csonka szá rnya.
	S felrep l a magas é gig,
	Hol a pá lya nincs elzá rva,
	' s a szabadsá g honja ké klik.
	szi ké pet lt a hatá r,
	nincsen rajta gó lyamadá r.
	Egy van má r csak: , az á rva,
	mint az a rab, ki nem szabad,
	keskeny ketrecé be zá rva.
	Mé g a darvak há tra vannak,
	mennek k is, most akarnak:
	nem né zi, csak hallja ket.
	Mert tudja jó l, ott fenn mi szó l,
	ismeri a k lt z ket.
	Megkisé rté egyszerké tszer:
	nem bí rná e szá rnya mé g fel
	hej, dehogynem bí rná szá rnya,
	csak ne volna hosszu tolla
	oly kegyetlen megkuszá lva!
	Á rva madá r, gó lya madá r,
	sohse n ki tollad, ne vá rd,
	soha t bbé, fagyos té lig
	mert, ha é pen n is szé pen:
	rossz emberek elmeté lik!