Í ge ret

	Fordulj kedves lovam napszentület felé,
	úgyse jövünk többet soha visszafelé.
	Messze földre megyek elbujdosok innet,
	szép szülõhazámat nem látom meg többet.
	Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát,
	hosszú útnak porát fakó lovam nyomát.
	Jó ló volt a fakó jó a viselete,
	áldja meg az isten aki felnevelte.
	Porladozik csontja fekete fõd nyomja,
	az én bús szívem is csak a bú rongálja.
	Árva vagyok árva mint régen a tarló,
	kinek ékességét elvette a sarló.
	Idegen országban idegen emberek,
	járok az utcán senkit nem ismerek.
	Szólanék hozzájuk de õk nem értenek,
	ezen az én szívem de nagyon kesereg.
	Álmot hív a hajnal, ígér csengõ, halk dal,
	útról útra szél kísér.
	Új nap új ígéret, bujdosásba tévedt,
	bús fejem nyugodni tér

	Fordulj kedves lovam napszentü let felé,
	ú gyse j vü nk t bbet soha visszafelé.
	Messze f ldre megyek elbujdosok innet,
	szé p szü l hazá mat nem lá tom meg t bbet.
	Fú dd el jó szé l fú dd el hosszú ú tnak porá t,
	hosszú ú tnak porá t fakó lovam nyomá t.
	Jó ló volt a fakó jó a viselete,
	á ldja meg az isten aki felnevelte.
	Porladozik csontja fekete f d nyomja,
	az é n bú s szí vem is csak a bú rongá lja.
	Á rva vagyok á rva mint ré gen a tarló,
	kinek é kessé gé t elvette a sarló.
	Idegen orszá gban idegen emberek,
	já rok az utcá n senkit nem ismerek.
	Szó lané k hozzá juk de k nem é rtenek,
	ezen az é n szí vem de nagyon kesereg.
	Á lmot hí v a hajnal, í gé r cseng, halk dal,
	ú tró l ú tra szé l kí sé r.
	Ú j nap ú j í gé ret, bujdosá sba té vedt,
	bú s fejem nyugodni té r