Hozd El, Isten

	Hosszú utam gondja, kínja,
	száz könyv lapja meg se bírja,
	ezer dal sem mondhatja el, mit
	ég madara énekel.
	Volt, mi fájt, és jött, mi ártott,
	kétség, bú is gyakran bántott,
	szert tettem hû ellenségre, s
	testvér búcsúzott örökre.
	Utat, ha leltem, megjártam,
	nem tanakodtam, és nem vártam,
	álmot-titkot nevelgettem, s
	adott szót sosem feledtem.
	Igazimból nem engedtem,
	azért százszor megszenvedtem,
	hozd fel Isten, azt a napot,
	töröljön el bút, bánatot.
	Sokat jártam, és törõdtem,
	a kelõ Nap fényét követtem,
	tiszta égnek tiszta szívvel,
	bút feledtem, s jót kerestem.
	Azt a napot hozd el, Isten,
	piros hajnal nyíljon az éjben,
	bánat, gond többé ne fájjon,
	azt a napot hozd el, Isten!

	Hosszú utam gondja, kí nja,
	szá z k nyv lapja meg se bí rja,
	ezer dal sem mondhatja el, mit
	é g madara é nekel.
	Volt, mi fá jt, é s j tt, mi á rtott,
	ké tsé g, bú is gyakran bá ntott,
	szert tettem h ellensé gre, s
	testvé r bú csú zott r kre.
	Utat, ha leltem, megjá rtam,
	nem tanakodtam, é s nem vá rtam,
	á lmottitkot nevelgettem, s
	adott szó t sosem feledtem.
	Igazimbó l nem engedtem,
	azé rt szá zszor megszenvedtem,
	hozd fel Isten, azt a napot,
	t r lj n el bú t, bá natot.
	Sokat já rtam, é s t r dtem,
	a kel Nap fé nyé t k vettem,
	tiszta é gnek tiszta szí vvel,
	bú t feledtem, s jó t kerestem.
	Azt a napot hozd el, Isten,
	piros hajnal nyí ljon az é jben,
	bá nat, gond t bbé ne fá jjon,
	azt a napot hozd el, Isten!