|
Hazudnék ha azt mondanám láttam már mindent |
|
Amit akartam mert nem hajt a vágy rendben |
|
Ígérem magamnak ígérem megteszek bármit |
|
Hogy úgy menjek el egyszer hogy a történetem nem sántít |
|
Események mint egy óceán hullámzó kedvvel |
|
Bámulatos hogy mik zajlanak de ez a rendszer |
|
Fegyverek és rózsák inkább az utóbbi |
|
Porba tiport emberek helyett mindenki |
|
Királyként és királynőként fájdalom nélkül |
|
Ülni a parton csak ülni hogy végül |
|
Jöjjön egy hajó amire felszáll a föld összes lénye |
|
És egy újragondolt világba zárkózni miért ne? |
|
Kérdezem én már most is ezt csinálom most is |
|
Csak hallgatom a víz zúgását a köveket nézem |
|
Ami egy tiszta szigetet most ki a sok mocsok alól |
|
És tudom ha szeretnénk a tenger csak értünk dalol |
|
Ember és ember halálos fegyver |
|
Ha egymás ellen fordul egyszer |
|
Ebben a világban talán már semmi nem lesz rendben |
|
A vértől majd vörös színű lesz a tenger |
|
A fodros hullámok csak robbannak a sziklákon |
|
Ezek nem mások mint összetört szilánkok |
|
Olyan színváltós ahogy földet ér egy csepp |
|
Ez csak egyetlen egy de egyben a rengeteg |
|
Tátongó habkutak égen úszó sirályok és vadludak |
|
Ez farsang a hattyúknak |
|
Itt van a fehér angyal ő fektet két vállra |
|
A tű a vénádban elrepülsz Ádámmal és Évával |
|
Vele álmodtam tegnap éjjel és ő eljött értem |
|
Fülembe súgta hogy nem kell többé félnem |
|
Mert történjen bármi ő vár rám valahol |
|
És hallgasd hogy a tenger most csak értünk dalol |
|
Gyere lassuljunk le egész életünk egy csatatér |
|
Hova mindenki ki elindul de nem lesz aki haza tér mert |
|
Az egész nem ér semmit ha nem hagyjuk hogy a pillanat |
|
Legyen az érték a fénykép a múltból ami megmarad |
|
Tudod a siker annyi ha majd nem leszel |
|
S az utódok a te nevedből fognak tüzet rakni |
|
Mindig lesz náluk egy ág a történelmedből született fából |
|
Hogy örökké tartson a láng |
|
Mi ellen áll a parti szélnek is értik a vének is |
|
Mint én hogy a rege akkor szép ha a szék amiből |
|
Mesélik a hullámok zajával együtt ring |
|
Míg beszélő és története egymás körül kering |
|
De mi lassuljunk le hisz egész életünk egy csatatér |
|
Most ne küzdjünk a szavakért figyeld ahogy a nóta |
|
Akár egy anekdota a szívünkbe hatol |
|
S érezd hogy a tenger most csak értünk dalol |
|
Valahol kell lennie egy helynek |
|
Ahol a magamfajta hétköznapi emberek is nyugalomra lelnek |
|
Ahogy a hullámokra fekszem érzem át közel járok |
|
Ahogy simogat a napfény a sok illat a virágok |
|
Itt béke honol nincs jobb meg bal nincs ki megosszon |
|
Ma letettem a kardom inkább elnyúlok a parton |
|
Az árnyék bújtat el takar vég mint egy jó barát |
|
A madarak a fák a szél lobogtatja a vitorlát |
|
A hajóm suhan tova szeljük át a finom habokat |
|
Varázslat a nyílt vízen még mennyi csodát tartogat |
|
Megnyugvás a lelkemnek idill most az élet |
|
Mivel ismerem a rosszat tudom becsülni a szépet |
|
Találd meg te is a belső harmónia titka |
|
A hétköznapok sodrása a természethez vissza |
|
Van kiút tudom létezik valahol |
|
A tenger ma érted és értünk is dalol |