Hajnalü nnep

	Szívem úgy várja a csillagokat,
	Bocsásson rám Véled álmokat.
	Boritaltól, ha bódul a nép,
	Nem sejti senki, ha küszöbe lépsz.
	Vezet az út csillag alatt,
	Éjjeli szellõ hozza szavad.
	Rabság, börtön hiába vár,
	Nem feledé, aki utunkba áll.
	Puha leplével az éj betakar,
	Léptünk neszét elrejti avar.
	Új nap jõ, ha pírja elér,
	Szabadok énekét zengi a szél.
	Vérben az ég, lángol a világ,
	Hegynek, völgynek mindég tovább.
	Bujdosónak kín a lét,
	Véget nem ér, ha útra lép.
	Hegynek orma, erdõ torka eltakarja léptünk,
	Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk.
	Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal,
	Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal.

	Szí vem ú gy vá rja a csillagokat,
	Bocsá sson rá m Vé led á lmokat.
	Boritaltó l, ha bó dul a né p,
	Nem sejti senki, ha kü sz be lé psz.
	Vezet az ú t csillag alatt,
	É jjeli szell hozza szavad.
	Rabsá g, b rt n hiá ba vá r,
	Nem feledé, aki utunkba á ll.
	Puha leplé vel az é j betakar,
	Lé ptü nk neszé t elrejti avar.
	Ú j nap j, ha pí rja elé r,
	Szabadok é neké t zengi a szé l.
	Vé rben az é g, lá ngol a vilá g,
	Hegynek, v lgynek mindé g tová bb.
	Bujdosó nak kí n a lé t,
	Vé get nem é r, ha ú tra lé p.
	Hegynek orma, erd torka eltakarja lé ptü nk,
	Holdvilá gná l, csillagá gyná l egyszer hazaé rü nk.
	Otthonunk a szé l, a puszta, ü nnepü nk a hajnal,
	Napba né zü nk, é s remé lü nk, nem gondolunk bajjal.