Ve dj Meg La ng 1. Re sz

	Felszállóban a hajnali dér.
	Ne sírj, Lelkem, ûz a vér!
	Szép Vitézem, lóra ne ülj!
	Ellenség most nem menekül!
	Elment a harcba a Kedvesem,
	Nélküle mit sem ér életem.
	Bátor, de ellen is számos,
	Nyila- kardja mindnek halálos!
	Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg!
	Visszajövök, mert várnak rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet!
	Szél, mondd el, mi zajlik amott?
	Él- e még szeretõm, vagy már rég halott?
	„Vér öntözte falutok földjét.
	Sok szép vitéz lehelte ki lelkét.”
	Holló, jöjj Te láttad a végét!
	Az én daliám ontotta-e vérét?
	„Határitok zöld füve veresre van festve.
	Daliád is ott veszett, nem menekült egy se!”
	Hû paripa! Visszajöttél? Mondd el most nekem,
	Szép szemét, amíg lehunyta, szólt-e Kedvesem?
	„Hozzád küldött, szép leány, üzenetét hozom:
	A síron innen, azon is túl- szeretni fogom!”

	Felszá lló ban a hajnali dé r.
	Ne sí rj, Lelkem, z a vé r!
	Szé p Vité zem, ló ra ne ü lj!
	Ellensé g most nem menekü l!
	Elment a harcba a Kedvesem,
	Né lkü le mit sem é r é letem.
	Bá tor, de ellen is szá mos,
	Nyila kardja mindnek halá los!
	Visszaj v k majd szé l szá rnyá n, ha Te vá rsz, ezer é j sem á llí that meg!
	Visszaj v k, mert vá rnak rá m, elbú csú zni, lelni a Kedvesemet!
	Szé l, mondd el, mi zajlik amott?
	É l e mé g szeret m, vagy má r ré g halott?
	Vé r nt zte falutok f ldjé t.
	Sok szé p vité z lehelte ki lelké t."
	Holló, j jj Te lá ttad a vé gé t!
	Az é n daliá m ontottae vé ré t?
	Hatá ritok z ld fü ve veresre van festve.
	Daliá d is ott veszett, nem menekü lt egy se!"
	H paripa! Visszaj tté l? Mondd el most nekem,
	Szé p szemé t, amí g lehunyta, szó lte Kedvesem?
	Hozzá d kü ld tt, szé p leá ny, ü zeneté t hozom:
	A sí ron innen, azon is tú l szeretni fogom!"