Puszta

	作曲 : Mandoki, Meinunger
	Hetvenkedve erejével,
	tarjagos, bősz főurak,
	rimákkal, föld szemetével,
	honi méltóság így mulat.

	Igricekkel, regősökkel
	övre ezüstös tükörrel,
	külhonba forgott szakáccsal,
	zeneszóval, muzsikával.

	Öregebbje bortól kába,
	fiatalja asszonyt-hajtó,
	birtoki mindnek országa,
	senkinek fejet nem hajtó.

	Legnagyobb részt hadba se száll,
	röhögé csak vérem kardot.
	,,Király, mit főzött most: övé,
	vívja meg maga a harcot!"

	Fényes sereg állt fel mégis.
	Felállt, s magát sánccal zárta.
	Szekértábort láncra kötve,
	Győzelemre, vagy halálra.

	Erős tábor lett a veszte,
	erős tábor, és széthúzás.
	Elmaradottakból új had kitelne,
	így veszett vérbe az ország.

	Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a Nap.
	Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat.
	Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat,
	fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!

	zuò qǔ : Mandoki, Meinunger
	Hetvenkedve erejé vel,
	tarjagos, b sz f urak,
	rimá kkal, f ld szemeté vel,
	honi mé ltó sá g í gy mulat.

	Igricekkel, reg s kkel
	vre ezü st s tü k rrel,
	kü lhonba forgott szaká ccsal,
	zeneszó val, muzsiká val.

	regebbje bortó l ká ba,
	fiatalja asszonythajtó,
	birtoki mindnek orszá ga,
	senkinek fejet nem hajtó.

	Legnagyobb ré szt hadba se szá ll,
	r h gé csak vé rem kardot.
	,, Kirá ly, mit f z tt most: vé,
	ví vja meg maga a harcot!"

	Fé nyes sereg á llt fel mé gis.
	Felá llt, s magá t sá nccal zá rta.
	Szeké rtá bort lá ncra k tve,
	Gy zelemre, vagy halá lra.

	Er s tá bor lett a veszte,
	er s tá bor, é s szé thú zá s.
	Elmaradottakbó l ú j had kitelne,
	í gy veszett vé rbe az orszá g.

	Vé rlá ngban a hajnal k dje, bí bor fé nnyel kel a Nap.
	Seregeknek ú ter dje, honra rontó á radat.
	Az hadak szí né t talá lja vé rbe fú lva pirkadat,
	fuss, kirá ly, vé led az orszá gnak remé nye, vé dd magad!