作词 : Zsédenyi Adrienn
Nézd, a fénykép álmot rejt,
egy csók,egy nyár,egy kert,
most lángban álló múlt.
Nézd, mint Napfény-hercegnő,
szemedbe hit,remény,erő,
ma szörnyű átok sújt.
Fogy az idő, bezár egy ajtó,
titok a vér, a könny, a jajszó.
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhtsz már,
soha talán.
Itt száz reményed máglyán ég,ez a tűz széttép!
vagy elszökés már,
vagy elmerűl a nyár.
Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk,
de lesz, ki ós és véd.
Csak szólj!
a cinkos csönd kirabol,
a sorsod másról szól,
lesz új világot még.
Fogy az idő, bezár egy ajtó,
titok a vér, a könny, a jajszó.
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhtsz már,
soha talán.
Itt száz reményed máglyán ég,ez a tűz széttép!
vagy elszökés már,
vagy elmerűl a nyár.
Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világvégét hívsz.
Csoda nincs, csak szép és jó,
van a fény, a gyógyító érezned kell!
Fogy az idő, bezár egy ajtó,
titok a vér, a könny, a jajszó.
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhtsz már,
soha talán.
Itt száz reményed máglyán ég,ez a tűz széttép!
Monnd: miért turné?
Bárhol élsz, majd rád talál,
miért nem felejt a nyár.