Egy boldog pillanat nem más, csak színes vadvirág,
Mi elhervad, míg haza sem érsz.
Mikor élvezed, hogy a forgást nem bírod tovább,
És elszédülve földet remélsz.
Az élet szélvihar,
Nem tudhatod, mit kavar.
De végül csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.
Ha nevetsz, A világ
Mindig visszamosolyog rád（mosolyog rád）,
S a tiéd(a tiéd), amit vársz(amit vársz),
Egyszer úgyis hazatalálsz(haza találsz)!
Csak hidd el!
A boldog pillanat elszáll, mint egy régi nyár,
Mit emlékként a szívedbe zársz.
Mikor eggyel több majd a tortán a fényes gyertyaláng,
És meghatódva szépet kívánsz.
Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
S hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.
Ha nevetsz, A világ
Mindig visszamosolyog rád（mosolyog rád）,
S a tiéd（a tiéd）, amit vársz（amit vársz）,
Egyszer úgyis haza találsz（haza találsz!）!
Mond, mit kérnél az élettől(az élettől),
Mit úgy átélnél még szívedből?(Szívedből)
Bár ha mások mondják, őrültség,(Őrültség)
Légy bátor és csak képzelj még!(Képzelj még)
Mitől vagy boldog, mitől vagy mérges?
Mi az, mi feldob? Mondd, mitől félsz?
Mitől vagy főhős, mitől vagy győztes?
Mitől vagy boldog Őszintén, őszintén?
Mond, mit kérnél az élettől,
Mit úgy átélnél még szívedből?(Szívedből)
Bár ha mások mondják, őrültség,(Őrültség)
Légy bátor és csak képzelj még!(Képzelj még)
Ha nevetsz(nevetsz), A világ(A világ)
Mindig visszamosolyog rád(mosolyog rád),
S a tiéd(a tiéd), amit vársz(amit vársz),
Egyszer úgyis haza találsz(haza találsz)!
Egyszer úgyis haza találsz!